Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gazdag meg egy szegény lány. Egymás szomszédságában éltek. Míg a gazdag lány, kinek neve Miranda volt, egész nap az ágyban heverészett, vagy szebbnél szebb ruhákat vásárolt magának, addig a szegény lány, Karolina mást sem csinált, csak a házban robotolt, a földeken kapált, vagy éppen a napi betevő falatról gondoskodott, amit napnyugtakor odaadott beteg apjának, aki már lábra se bírt állni. Karolina minden este imádkozott a Jóistenhez, hogy segítse meg őket.
Egy napon Lina vizet húzott a kútból. Ezt látván Miranda hangosan nevetni kezdett:
-Ha-ha-ha, szomszéd kisasszony, te csak így tudsz gazdálkodni? – mondta, majd egyet csettintett, és a szolga máris hozta a dupla szívószálas eperkoktélját. Szegény Karolina legszívesebben megitta volna, de tudta, hogy nem lehet. És így ment ez hetekig…
Egyik este, mikor Lina imádkozott, megjelent előtte egy gyönyörű tündér, és így szólt hozzá:
-Karolina, te egy kedves, okos, ügyes és nagyon szorgalmas lány vagy. Engem az Isten küldött, hogy ezért megajándékozzalak. Lina, amit ma éjszaka álmodsz, az egy hét múlva valóra fog válni. Ekkor a tündér eltűnt. A leány e szavak hallatán nagyon meg- örült. Másnap reggel Lina egy igazi tündérmeséből ébredt fel. Azt álmodta, hogy Csodaországban volt, ahol minden csupa boldogság és gyönyörűség. Álmában még a hajában is varázslatos gyöngyök nőttek. Ezt azonnal elmesélte édespjának. Ő is nagyon örült, és remélte, hogy az álom tényleg valóra válik. De hallotta ezt ám Miranda is! Borzasztóan féltékeny volt Karolinára, és ki is gúnyolta, pedig csak azt akarta vele elérni, hogy Isten őt is megandékozza.
-Ssszh…, szerinted az a tündér igazat mondot? Gondolod, hogy mindez megvalósul? Badarság! Fontosabb dolgok is vannak az életben, azokra kell figyelni Karolina – mondta Miranda, majd magára hagyta Linát. A leány alaposan elgondolkodott az előbbi mondatokon, viszont abban biztos volt, hogy a Jóistenben sohasem csalódhat.
A következő hét végén, mikor Lina éppen a pékségben volt, és a frissen sült cipót emelte ki a kemencéből, egy furcsa kis világító fénygömb jelent meg előtte. Nagyon tetszett neki, így hát megérintette. A gömb ekkor összezsugorodott, majd pár pillanat múlva kirobbant, és egy kicsi liliomtündér kelt ki belőle. Ezt súgta Linának:
-Nézz körül!
A lány körülszemlélt, és alig bírta elhinni, hogy ő tényleg Csodaországban van. Min- denfele gyönyörű trópusi növények nőttek, a fák szinte roskadoztak a rengeteg gyü-mölcstől, a fűben pedig varázslatos színes virágok díszelegtek. A csodálatos marga-rétamező szegélyén egy kristálytiszta csermely csörgedezett, amin egy barna fahíd vezetett keresztül. Karolina nagyon boldog bolt, hogy valóra vált az álma, ezért örömében megpördült. Észrevette, hogy egy szoknya lebbent a levegőben, magára pillantott és rájött, hogy vadonatúj ruhája van. Egy pántos, ragyogó, szivárvány mintájú, nyolc réteges ruhában tündökölt. A lábán szintén szivárványos magas sarkú cipő pompázott. A hajában pedig ugyanúgy ott voltak a hófehér gyöngyök mint álmában…
Linát leírhatatlan boldogság kerítette hatalmába. Úgy döntött, elindul sétálni. Séta közben talált egy hervadt virágot, mellette meg egy tál vizet. Ahogy közelebb hajolt a növénykéhez, egy gyöngyszem a hajából belehullott a vízbe. És mikor Lina véletlenül megbökte, az ráborult a virágra – és az újra gyönyörűen virított. A lány azonnal arra gondolt, hogy ez talán beteg édesapján is segíthet, ezért fogott egy tál vizet, beletette az egyik gyöngyöt a hajából, kívánt egyet, és már otthon is volt.
Megitatta apjával a gyógyvizet, aki rögtön meg is gyógyult tőle, és immár ketten mentek vissza Csodaországba, ahol azóta is minden állaton és növényen segítenek. Sőt, később még az apró liliomtündérrel is találkoztak.
Miranda pedig ott maradt a kis faluban anyjával, akik azóta is irigykednek a szomszédkisasszonyra, a gyöngyhajú lányra.