Voltak egyszer gyerekek,
ott volt köztük Nemecsek.
Egyszer találkozott Bokával,
aztán meg Barabással.
Egyszer elmentek a Füvészkertbe,
Nemecsek beleesett a hideg vízbe.
Látták ott a Vörösingeseket,
meg ott látták Gerébet.
Aztán bekergették őket az üvegházba,
Csónakos belebújt a palántákba.
Nemecsek a medencébe,
Boka pedig az ajtó szélére.
Másnap elmentek az iskolába,
Ott a gitt ráragadt a tanárra.
Az megszidta az összes gyereket,
Barabás odaadta a pecsétet.
Nemecsek visszalopta a zászlót,
A Pásztorok pedig a golyót.
Áts Feri ezt megtudta,
a pásztorokat jól leszidta.
Nemecseket már harmadszor fürdetik,
a Vörösingesek ezt szeretik.
Nemecsek végül beteg lesz,
Geréb pedig áruló lesz.
Mindjárt kezdődik a nagy csata,
a Vörösingesek már készen vannak a harcra.
Mégis a beteg Nemecsek odafut,
Feri hasába erősen belerúg.
Így a Pál utcaiak nyertek,
de Nemecsek még mindig beteg.
A kedves Boka hazakíséri,
otthon pedig az ágyba fekteti.
A Nemecsek az ágyban fekszik,
a lelke mindjárt visszaköltözik.
Szülei sírva néznek fiukra,
mindjárt eljön halála órája.