Minthogy, akárki. Nem tudhatod az okot, szóval nem kell rögtön azt mondanod: „Ne sírj már!“ „Megint bőgsz?“ „Szedd már össze magad!“
És még véletlenül se mondj olyat ,amitől még rosszabbul érezné magát. Vannak emberek akik érzékenyebbek, megbánthatja őket egy kis gúnyolódás is. Nem mindenki annyira mentálisan erős, hogy még akkor se sírna, ha lekevernél neki egyet, kigúnyolnád. Hangsúlyozom… AKÁRKI sírhat . Nő, férfi, gyerek, akárki. Nem szégyen. Őszintén nem értem, miért csúfoltunk valakit az óvodában amikor zokogott? Miért nem vigasztaltuk meg? És ha most csúfolnak vagy piszkálnak miatta, ne hallgass rájuk!!! A sírás normális, természetes. Nyomatékosítom , nem szégyen. Amikor túl vagy terhelve, ráadásul még szekálnak, kinevetnek, vernek. Vagy csak te hibáztál, mi több, nem bírod és kiborulsz. Elsírod magad. Baj? Dehogy is. Miért lenne? Semmiért, mi? Na látod! Illetve, ha valaki sír, megvigasztalod, végighallgatod, de persze, ha nem szeretne róla beszélni, NEM kényszeríted! Megöleled, ám csak akkor, ha akarja! Hagyod, hogy kisírja magát és csendben megmutatod neki, számíthat rád. Ellenben, ha magányra vágyik, nem erőlteted rá a társaságod és nem nyomod agyon a szereteteddel. Szóval… a sírás nem titkolni való, akárki sírhat.
Én is sírok. Sírhatsz te is.